Novemberi versek ovisoknak – Itt találod a verseket!
Kányádi Sándor: November-vers
Nyugaton, keleten
vörös az ég alja.
Régről nem kelepel
kéményen a gólya.
Csóka- s varjúsereg
lepi el a fákat,
véget a szél se vet
a nagy csárogásnak.
Pedig fúj, ahogyan
fújni tud november,
birkózik a csupasz
hegyekkel, vizekkel.
Bömböl a szél, süvölt,
dühében már jajgat:
túlcsárogják dühét
a csókák és a varjak.
—
Sulyok Gizella: Vacog a fák kormos ága
Szél rázza az ősz gubancát
tüske tépi kopott rongyát
Bíbor hull a horpadt tájra
vacog a fák kormos ága
Lúdbőröznek szürke vizek
fázik a dal indul délnek
Rőt szakállú hegy fejére
hósipkát fúj tél tündére.
—
Juhász Magda: Itt a november
Hideg a reggel,
ázik a táj,
emberre, állatra
rossz idő jár.
Itt a november,
fütyül a szél,
vadludak sírnak,
szitál a dér.
Károg a holló:
– Búsulni kár,
jövőre eljő majd
újra a nyár.
—
Halász Viktor: Novemberi napsugár
Kacajt fakaszt a napsugár,
Kinyílik újra a táj.
Vidám legyek bohón, kövéren,
szaladnak apró léptekkel,
puhán egy ház falán.
Hajamba akad egyik,
zizeregve szabadul,
s repül tovább.
Új erőt ad e sárga fény,
frisset, valami misztikusat.
Jó emlékeket idéz, mert ilyen
a napsugár.
