Diós versek ovisoknak- Itt találod a verseket!
Kemény dió, mogyoró, kis mókusnak ez való.
Odújába elrakja, télen elropogtatja.
—
Volt ám nekem zöld kabátom,
Azt viseltem egész nyáron.
Nagyot nőttem pár hét alatt,
a zöld kabát széjjel szakadt.
—
Gesztenye Gusztika zöldfaágon lakott,
Nem volt ködmönkéje, nem viselt kalapot.
Addig izgett-mozgott, míg kirepedt a bőre,
leesett a földre.
Hej, de fényes legényke lett belőle!
—
Vadgesztenyefának ,de vastag az ága,
szomszédék Gyurija két kezével rázza.
Potyog a gesztenye, kipp kopp – Gyurka,
tüskés az én bundám vigyázz az orrodra!
—
Osvát Erzsébet: Ribillió
Ez aztán a ribillió,
lepottyant egy rakás dió.
Hogy lepottyant, összekoccant,
összekoccant, nagyot koppant.
A tolvaj szél járt a kertben
láthatatlan köpönyegben.
A diófát megtépázta,
megtépázta, megdézsmálta.
Aztán eltűnt, mint a pára,
köd előtte, köd utána.
Veres Csilla: Gesztenyefa
Szelíd még a vadgesztenye lombja,
nevet a nyár, nincsen semmi gondja.
Majd ha ősz jő, bálba megy,
mérges lánynak vélheted,
zöld ruhája helyett
rőt kabátot szerez.
Jön szél úrfi, rázza, rázza,
táncol a fa ezer ága,
új kabátját elcseni,
nem is marad más neki.
Dühös lesz és kiabál,
tüskés labdát hajigál,
ha arra jársz, eltalál!
