Hány alsószoknyát viseltek a nők ünnepnapokon? Mutatjuk a választ!
Korábban általánosabb volt az egybeszabott ingszoknya (s Unterhemd). Alapanyaga len és sifon. Az 1920-30-as évektól a puplin. Hétköznap viselet volt a rózsaszín, a világoskék vagy ennek csíkos változatai. Ünnepre fehéret hordtak. Az ingszoknya térdig érő, enyhén bővülő szabású volt. Ismerünk olyan megoldást is, ahol az ingszoknyát két részből, az öv magasságában toldották. A felső, finomabb anyagból, az alsó lenből vagy kenderből készült. A felső ingrész régiesebb változata az úgynevezett „madzagos” (s Strippentuchhemd), amelyen a nyakkivágást befűzött pertli megkötésével zárják. A nyakhasíték két oldalán, alján kereszt öltéssel varrt morogram és néha évszám is látható. Újabb típusú az elöl gombos, kerek nyakú, mellrészén téglaalakban letűzött (s Tuchhemd), vagy tejlos-szabással megoldott, – gombolása mellett jobbra-balra csipkével kivarrt változat (s Teilerhemd). A két legutóbbi bevarrott újjal készült. Az ingek újjvégét hímzett vagy rátétes mintasor belefűzött rózsaszín, világoskék, zöld, selyemszalag, csipkeszegély díszítette. Ez a kivételeknek feltüntetett falvak mellett Véménd, Szentlászló, és Mucsi női viseletében is igen dekoratívan hatott. A téli ingszoknya anyagában vastagabb, (sifon, barchend). Újja csuklóig ért. A női viseletben a 19. sz.-ban ismeretlen az alsónadrág (bugyi) (e Unterhose) Használata a századelőtől sem válik általánossá. Kezdetben elől nyíló, később zárt fazonú, térdig érő. A fiatalok táncos összejöveteleken viselik.
A századfordulótól az ingszoknya „kettéválik“. Ing + alsószoknya változatban általánosan elterjedt (s Hemd + Unterrock). Az ingek kerek nyakát csipkével szegik be. Sima ingnyak esetén egy szalagpántra fodrot varrnak (SchmieseT). Ez keretezi a fölső ruha nyakkivágását. Használata főleg a baranyai-tolnai németek körében terjedt el, de nem ismeretlen a Pilis hegység németségének ünnepi viseletében sem.
Az alsószoknya (r Unterrock) anyaga az évszaknak megfelelően sifon, flanell, vászon. Szabása: keskenyebb vagy szélesebb övszalaghoz körbe-ráncolt, elől hasítékkal nyíló, pertlivel kötődő forma. A körberáncolás elől, a hasíték két oldalán ritkább. Alul sima vagy vékony csipkével szegett. (Zsámbék, Etyek), fehér vagy világoskék fonállal slingelt (Baranya-Hegyhát, mohácsi járás, Gyönk, Kelet-Magyarország). Az 1920-as évektőfa polgári divat hatására, kedveltté válik az alul körbefodros alsószoknya (r Krauserock, „Fodrosch-Rock”). Ezeket az alsószoknyákat Kelet-Magyarországon, a Bakony-Vértes vidékén, Baranya-Hegyháton és Nyugat-Magyarországon egyaránt viselték. A felvett alsószoknyák száma tájanként eltért. Az ecsenyi, szuloki és részben a zselici német nők 4-6 alsószoknyát használtak. Ünnepre többet, hétköznapra kevesebbet. A Buda környéki németek hétköznapra 5-6-ot hordtak. Az ünnepi viselethez 8 alsószoknyát keményítettek. Fölé még 2-7 hurkaformájú, textilből varrt csipőerősítő-betétet (Hansl) kötöttek. Ellenpontként tekinthetők a kelet-magyarországi német nők, akik mindössze 2-3 alsó szoknyát viseltek. A népviseletből történő kivetkőzés jelentős mozzanata az alsószoknyák elhagyása, és vele együtt a ruha arányainak végleges megváltozás
