Téli mesék ovisoknak – Itt megtalálod a meséket!
A kesztyű
Ment, mendegélt egyszer egy öregember a kiskutyájával az erdőben. Hogy, hogy nem, az öreg elvesztette az egyik kesztyűjét.
Arra szaladt a kisegér, bebújt a kesztyűbe, és azt mondja: ,,Jó lakásom lesz itt nekem!”
Éppen arra ugrándozott egy béka is, bekukkant a kesztyűbe, és kérdi:
– Ki lakik ebben a kesztyűben?
– Cincogó, a kisegér. Hát te ki vagy?
– Én vagyok Brekegő, a béka. Engedd meg, hogy veled lakjam!
– Gyere, nem bánom!
Most már ketten voltak. Arra szaladt egy nyulacska is, meglátta a kesztyűt, és ezt kérdi:
– Ki lakik ebben a kesztyűben?
– Cincogó, a kisegér és Brekegő, a béka. Hát te ki vagy?
– Én Tapsifüles vagyok, a nyulacska. Fogadjatok be engem is!
– Gyere, ha kedved tartja!
Így már hárman voltak. Egyszer csak arra jön a róka, egyenesen kesztyű felé tart.
– Ki lakik ebben a kesztyűben?
– Cincogó, a kisegér, Brekegő, a béka és Tapsifüles, a nyulacska.
Hát te ki vagy?
– Én vagyok Csalavér, a róka. Engedjetek be engem is.
– Gyere, ha úgy tetszik!
Most már négyen ültek a kesztyűben. Arra jött a farkas is, megállt a kesztyű mellett.
– Ki lakik ebben a kesztyűben?
– Cincogó, a kisegér, Brekegő, a béka, Tapsifüles, a nyulacska és Csalavér, a róka. Hát te ki vagy?
– Én vagyok az Ordas farkas. Befogadtok-e engem is?
– Hát gyere, ha gondolod, hogy elférsz!
Bebújt a farkas is. Most már öten voltak. Honnan, honnan nem, egyszer csak arra jött egy vaddisznó.
– Röf-röf- röf! Ki lakik ebben a kesztyűben?
– Cincogó, a kisegér, Brekegő, a béka, Tapsifüles, a nyúl, Csalavér, a róka és Ordas farkas. Hát te ki vagy?
– Röf-röf- röf! Én vagyok a Röfi disznó. Fogadjatok be a házatokba!
– Mindenki csak a mi kesztyűnkben szeretne lakni, akinek erre tart az útja! Láthatod, hogy magunk sem férünk már el.
– Én még meghúzódom valahogy, fogadjatok be!
– Nem bánjuk, gyere!
Bebújt a vaddisznó is. Már hatan voltak, de olyan szorosan, hogy meg sem tudtak moccanni. Alig helyezkedtek el valahogy, hallják ám, hogy zörögnek a bokrok. A medve bújt elő, és egyenesen a kesztyű felé tartott.
– Ki lakik ebben a kesztyűben?
– Cincogó, a kisegér, Brekegő, a béka, Tapsifüles, a nyúl, Csalavér, a róka, Ordas farkas meg Röfi disznó. Hát te ki vagy?
– Brum-brum-brum! De sokan vagytok! Én vagyok a Mormogi medve. Fogadjatok már be engem is!
– Hová fogadjunk be, amikor magunk is szűken vagyunk?
– Csak megleszünk valahogy.
– Hát gyere, ha kedved tartja, de csak a kesztyű szélére.
Bebújt a medve is. Most mát heten voltak. A kesztyű már pattanásig feszült.
Ekkorára az öreg is észrevette, hogy útközben elhagyta kesztyűjét.
Visszafordult, hogy megkeresse. A kiskutya előtte futott. Amint szalad, egyszerre csak látja, hogy ott fekszik a kesztyű az úton, és izeg-mozog.
Meg is ugatta: ,,Vau-vau-bau!”
Az állatok erre igen megrémültek, kiugrottak a kesztyűből – futott, ki merre tudott.
Az öreg is odaért, és felvette kesztyűjét. Itt a vége, fuss el véle!
Visszajött a répa
Igen nagy hó esett, a völgyeket, a hegyeket mind magas hó takarta. A nyuszinak elfogyott az ennivalója, útnak indult hát, hogy szerezzen valamit. Egyszer csak boldogan kiáltott fel a nyuszi:
– Hohó! Két répát találtam!
Megette az egyik répát. Maradt még egy.
Azt gondolta a nyuszi:
,,Nagy a hó, hideg az idő. A csacsi otthon van, bizonyára nincs mit ennie. Elviszem ezt a répát, hadd lakjék jól!”
Szaladt a nyuszi a csacsi házához, hanem a csacsi nem volt otthon. Letette a répát, s otthagyta a csacsi házában.
Azért nem volt otthon a csacsi, mert ő is ennivaló után járt. Talált is egy nagy édes krumplit, örömmel hazavitte.
Belépett csacsi a házába, látta a répát, csodálkozott nagyon:
,,Hát ez hogy került ide?!” A csacsi megette az édes krumplit, aztán azt gondolta:
,,Nagy a hó, hideg az idő. A bárányka otthon van, bizonyára nincs mit ennie. Elviszem neki ezt a répát, hadd lakjék jól!”
Szaladt a csacsi a bárányka házához, hanem a bárányka nem volt otthon. Letette a répát, s otthagyta a bárányka házában.
Azért nem volt otthon a bárányka, mert ő is ennivaló után járt. Talált is egy káposztát, örömmel vitte haza. Belépett a bárányka a házába, látta ám a répát, csodálkozott nagyon:
,,Hát ez hogy került ide?” A bárányka megette a káposztát, aztán azt gondolta:
,,Nagy a hó, hideg az idő. Az őzike otthon van, bizonyára nincs mit ennie. Elviszem neki azt a répát, hadd lakjék jól!” Szaladt a bárányka az őzike házához, hanem az őzike nem volt otthon. Letette a répát, s otthagyta az őzike házában.
Azért nem volt otthon az őzike, mert ő is ennivaló után járt. Talált is karalábét, örömmel hazavitte. Belepett az őzike a házába, látta a répát, csodálkozott nagyon:
,,Hát ez hogy került ide?!” Az őzike megette a karalábét, aztán azt gondolta:
,,Nagy a hó, hideg az idő. A nyuszi otthon van, bizonyára nincs mit ennie. Elviszem neki ezt a répát, hadd lakjék jól!” Szaladt az őzike a nyuszi házához.
Hanem a nyuszi mar jóllakott, és aludt édesen. Az őzike nem akarta felkelteni a nyuszit, letette a répát, s otthagyta. Felébredt a nyuszi, s nagyra nyitotta a szemet csodálkozásában.
,,Ejnye! Visszajött a répa! Nohát!” Gondolkozott egy keveset a nyuszi, s hamar kitalálta, hogy csak a barátai hozhatták neki ajándékba.
Téli lakoma
Tél lett. Vastag hótakaró borította a földet. Az erdei állatok éheztek és fáztak.
Mit tett a kis sün? Tüzet rakott. Sütni való tököt vett elő. A tököt felvágta, magvait kikaparta, húsát kis darabokra vágta. A tökdarabokat megsütötte. A tökmagot megpörkölte.
Mit tett ezután a kis sün? Hócipőt húzott, bundát öltött, és a fejét bekötötte a kockás sáljával. Az illatozó sült tök-darabokat tálcára rakta, és kiült az odúja elé.
– Itt a finom, forró, mézízű eledel! – rikkantotta.
A vidám kínálgatásra odasereglettek az állatok:
a róka, a farkas, a vadkan és a két fia, az őz, a borz és a nyúl.
– A hangos sürgés-forgásra felébredt barlangjában Medve Pál.
– Brumma, brumma! Mi lehet ez? – indult a lakomázók felé.
Hű, de megörült a jó ételnek! Hat darabot falt fel belőle. Mikor vége lett a lakomának, örömében meghívta magához a kis sünt téli vendégnek.
A kis sün beköltözött Medve Pálhoz.
Téli mesék ovisoknak – Itt megtalálod a meséket!
