Zöldséges versek ovisoknak – Itt találod a verseket!
Gyárfás Endre – Zsebrevágom a kiskertet
Zsebrevágom a kiskertet.
Elhiszed-, ha én mondom?
Ugyan, miért füllentenék?
Olyan puha tán az orrom?
Bal zsebemben egy-egy ágyás
répa, retek, karalábé,
jobb zsebemben tucat bokor
saláta és – csokoládé.
Hátsó zsebem mélyén egy sor
bársonyvirág, porcsinrózsa,
hajnalka a kerítéshez,
tátika a porhanyósba.
Minden zsebem kifordítom,
tartalmát a földbe vetem,
s ha majd serken a vetésem,
gyomlálgatom, öntözgetem.
Annyi lesz a répa, retek,
bele sem fér a zsebembe!
Salátának, karalábnak
három zsák is kevés lenne.
A virágok úgy pompáznak!
Örülhetnek anyukámék…
S ami marad a zsebemben,
mert – bölcsen – el nem vetettem:
megeszem a csokoládét.
—
Nemes Nagy Ágnes: Bors néni kertje
Fent, fent, legfelül,
ott, ahol a varjú ül,
a hetedik emeleten –
azon is túl? Igen, igen,
fent, fent, magasan, Bors néninek kertje van.
Benne három mályvatő,
kivirít a háztető,
Bors nénié három mályva,
rózsaszínű, lila, sárga,
hogyha hullik tarka hó,
az a mályváról való.
Hogyha pedig eső esik:
fent a mályvát öntözgetik.
—
Gyárfás Endre: Hagymák
Hagyma!
Hagyma!
Nem hagylak ma:
beduglak a friss talajba!
Várj csak! Előbb megvizsgálom,
milyen hagyma vagy, barátom.
Ha fehér vagy, kispajtás,
orrom attól fokhagymás.
Akkor fokhagymának hívnak;
kísérőd a szúrós illat.
Hogyha vörös a színed,
vöröshagyma a neved.
Nélküled a magyar konyha
híres-ízes sosem volna.
S kik vagytok ti, többiek?
Lilás rőt a színetek…
Gyanítom, hogy hajtásotok
csúcsán majd kardvirág lobog.
Aki szépségét csodálja,
nem is gondol a hagymára.
—
Fazekas Anna: Saláta
Zöld saláta palántája
nő, ha eső esik rája.
De elázna, meg is fázna,
ha nem sütné napsugárka.
Zöld saláta szoknyájára
kényes, mint a király lánya.
Csipkés fodra nem lóg porba,
fejecskéjét fennen hordja.
Rokolyája, friss torzsája
nyuszié lesz vacsorára.
